2009. december 28., hétfő

Karácsony!


Hát ez is eltelt, most már megint azon agyalhatok egész évben, hogy legközelebb minek örülnének vajon!
Ettünk sokat, kaptunk sok ajándékot, egyszóval szupi volt! Szenteste anyuéknál voltunk, igaz tavaly is ott karácsonyoztunk, mert anyu nem tudta volna az ajándékomat elcipelni hozzánk, így könnyebb volt hogy mi mentünk.
A gyerekek nagyon örültek minden ajándéknak, persze hamar össze is vesztek rajta. Mindig a másiké volt a jobb.
Loretta kapott Moond Sand gyurmát, (amit persze állandóan szétszór), pónilovat, micimackót, könyvet, konyhát, memóriakártyát, babát, kukásautót, buszt, ( ezek ugyebár lányos játékok), doktoros játékot, fürdőjátékot, meg a többire nem emlékszem.
Evelin pedig Chi-chi love kutyát, pulóvert, parfümöt, pizsamát, mamuszt, pólót, meg még sok apróságot.
Szóval ajándékosztás után egy hatalmas zsák szemét maradt, ilyenkor mondom azt, hogy érdemes csomagolni!
Az élmények képekben!

2009. december 2., szerda

Télapóval!

A csomagommal!

Lorcsi és a télapó


Ma a bölcsibe megérkezett a télapó. A gyerekek már nagyon várták és hamar összebarátkoztak vele. Lorcsi egy kicsit félénk volt, állandóan a nyakamon lógott. Mikor meglátta a télapót, nagyon meglepődött, egyből bevette a szájába a cumit, amitől kicsit megnyugodott.
Volt vagy harminc gyerek, plusz mindenkinek az anyukája, apukája és nagymamája. Persze beszorult a meleg, erre ablakot nyitottak. Ami jó ötletnek tűnt, hát majd meglátjuk hány gyereknek fog holnap folyni az orra!
A télapó egyesével hívogatta ki a gyerekeket. Mondtam Lorcsinak, hogy menjél ki egyedül!
Persze ez nem jött be, így át kellett verekednem magam a szülőkön és a gyerekeken, a szűk hely miatt!
A szaloncukor osztásra már felbátorodott a lányom és egyedül elindult a télapó felé. Persze a télapó nem vette észre azt a csöpp gyerekemet a lába alatt, úgy kellett szólni, hogy rá ne lépjen véletlenül és neki is adjon már egy szaloncukrot.
Énekeltek utána egy pár éneket amiket tanultak. Utána volt egy kis babazsúr is, de addigra már nagyon elfáradt a kis drágám és mondta hogy menjünk haza.
De azért még gyorsan beleültettem a télapó ölébe a lányomat, mert lehet hogy jövőre már nem fogja megengedni hogy lefényképezzem.