2010. október 6., szerda

Ovis napok

Lorcsi imádja az ovit!
Minden nap örömmel indul el anyukámmal.
Ugyanis nálunk ez úgy működik, én indulok dolgozni reggel fél 6-kor, anyukám jön 6 órára, apa pedig utána nyomul a melóba. Anyukám rendezi a lányokat és indulnak a suliba, meg az oviba.
Délután csak én mehetek érte, mert ha nem akkor üvöltünk.
Az oviban való alvás félig meddig működik, de már rájöttem hogy miért! Hát mert az oviba nem visszük a cumit! És hát cumi nélkül nem igazán tudunk elaludni.
Odaadnák az óvónénik, de én nem engedem, mert a cumi már nem való az oviba. Lehet hogy gonosz vagyok, de én így gondolom. Itthon cumizhat amennyit csak akar!
Nem igazán barátkozós a kis drágám, nehezen nyílik meg. Nagyon várta már a bölcsis társait, hogy ők is menjenek az oviba.
Ma elmentek sétálni. Az óvónéni kimerészkedett velük az utcára. Ahogy hallottam elég jól ment a dolog.
Pénteken szüreti mulatság lesz az oviban. Minden szülő visz valamit. Például fánkot, palacsintát, szendvicset, sósat, üdítőt. Én bevállaltam a pogácsa sütést, amit persze anyukám átvállalt, hogy még erre sem legyen gondom. Ezért is imádom!!!!!!!!!!!!
Na szóval amiket beviszünk, azokat utána pénzért meg lehet venni. Így gyűjtenek az ovisoknak.
Hát majd meglátjuk hogy milyen lesz. Lesz zsákbamacska is.
Na megyek nézem az ördögfiókámat, mert fürdik apával.

2010. szeptember 13., hétfő

Apa bénán!

Apa két mankóval állított haza!
Elment a röntgenre, meg a sebészetre, meg van zúzódva a lába. Itt botorkál, alig tud menni a mankóval. Én meg szemét módon kuncogok magamban. Tudom előbb vagy utóbb velem is történni fog valami, és akkor visszakapom!
Kapott egy rakat gyógyszert és két hétig nem mehet dolgozni. Ráadásul novemberben meg műtik a másik lábát viszérrel!

Lorcsi ma sírt az oviban délután, mert nem én mentem érte, hanem a mama. Elég rosszul esett neki, de aztán megértette hogy anyának dolga volt. Holnap már én megyek érte!!!!

Járunk egy magán dokihoz Lorcsi allergiájával és a múltkor azt mondta hogy túl sovány a gyerek!
Egyébként 11,5 kiló. Én sem vagyok egy nagy darab, nem tudom akkor mit vár tőle.
Kaptunk kapszulát, meg egy tápszerhez hasonlító étrendkiegészítőt is.
Szegénynek így is annyi baja van, hát még ezekkel a gyógyszerekkel!
Még nem is mondtam, hogy nálunk az oviban Lorcsi csak ebédet kap, mivel tojásallergiás. A reggelit és az uzsonnát nekünk kell vinni.
Ez egy kicsit macerás és nem is igazán tetszik a dolog. Vannak egy páran a csoportjukban akik allergiásak, de ők inkább csak a tejre meg a lisztre.

2010. szeptember 12., vasárnap

Betegesen

Lorcsi már megint beteg lett, a változatosság kedvéért folyik az orra és köhög. Tegnap elvittem az ügyeletre, mert nem szeretek így nekimenni a hétvégének.
Kapott gyógyszereket, de annyira nem vészes a doki szerint. És szerintem sem, éppen most törte le a konyhájának az ajtaját. Ráült és azt hitte elbírja.
Annyit dumál, be nem áll a szája. Imádom hallgatni, de néha egy kicsit sok! Főleg ha ketten mondják egyszerre.
Na megyek mert holnap meló, meg ovi, suli stb.
Ja és apa is orvoshoz megy, kiment a térde, vagy valami hasonló, mert nem tudja kinyújtani.
Azt hitte hogy még mindig húsz éves és a haverja tejfakasztó bulija kicsit balesetesen végződött.
Nehogy legyen egy nyugott percem!!!!!!

2010. szeptember 4., szombat

Óvoda

Lorcsi szeptember 1-én elindult az oviba!
Tündéri kis hercegnőm egy hiszti és sírás nélkül fogta magát, bement a csoportba és elkezdett játszani. Olyan büszke vagyok rá!
A mi jelünk a pöttyös labda lett. Ezt Ő választotta ki akkor, mikor az óvónénik kijöttek családlátogatásra.
A bölcsiről hallani sem akar, azt mondta hogy oda többet ne menjünk, a nagylányok már az oviba járnak. Ott is alszik, de délután már negyed 4-kor rohanok érte.
Evelin is most kezdte a 4. osztályt! Olyan nagy már! És ez szó szerint értendő! Teljesen ránőtt a fejemre. Hiába, nagylány lett.
Tegnap este meg szerettük volna ünnepelni apa szülinapját egy étterembe, de Evelin olyan lázas lett, hogy inkább siettünk hazafele. Majd legközelebb bepótoljuk!

A két drágaságom!





Mi hárman!




2010. augusztus 29., vasárnap

Lorcsi 3 éves lett.

Hát igen!
Eljött ez a nap is, mikor az Én pici kislányom 3 éves lett! Még csak most született és már oviba megy. Folyton azt hajtogatja, hogy Ő már nagylány és megy az oviba. Nem tudom hogy majd szeptember 1-én mit fog majd szólni, hogy nem a bölcsibe, hanem az oviba megyünk.
Két tündéri óvónénit kaptunk és ráadásul mind a kettőt ismerjük is. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy gondok nem lesznek. Sokan mennek a bölcsiből ugyan abba a csoportba, így talán könnyebb lesz nekik.










Nyaralás

Olyan sokat vártunk a nyaralásra, és ehhez képest irtó hamar eltelt!
Egy hétig voltunk Sopronban, ami nagyon szupi volt! Sokat ettünk, ittunk, kirándultunk, átugrottunk Ausztriába is a meseparkba. De hamar rá kellett jönnünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánkhoz van szabva! De a gyerekekről van szó, akkor nem ismerünk lehetetlent!
Szóval képekben a nyaralás!











2010. február 1., hétfő

Képek

Kinyílt a virágom! Nálam ez elég ritkaság!
A művem! És még finom is lett!
Evi és a hóember! Sajnos már elolvadt!

Laza vagyok! Micimackó és videojáték!

2010. január 26., kedd

Hivatalosan is szobatiszták lettünk!
Már a bölcsibe is pelus nélkül megyünk. Annyira örülök neki!
Apával most éppen játszanak, (pötyiznek) Vagyis hát apának ott kell ülni mellette, mert a kis drágám nem engedi, hogy apa hozzányúljon. Lorcsinál azt jelenti a közös játék, hogy Ő játszik, mi pedig nézzük!
Próbálnánk mi is bekapcsolódni, de hát ugyebár mi nem értünk hozzá! Hiába, csak felnőttek vagyunk.

A múlt héten délutános voltam, így apa volt a gyerekekkel. Csütörtök fele már kezdett lefáradni, közölte, hogy nem egyszerű a két gyerekkel. Mindig kitaláltak valamit, apa nem győzött rohangálni. Délelőttönként nem győztem a romokat eltakarítani, amit délutánonként műveltek! Apa próbált kreatív lenni, minden napra kitalált valamit, de a hét vége fele már elfáradt. Végre rájött, hogy nem is olyan egyszerű ez a gyereknevelés, főleg ha egyedül csinálja az ember!

2010. január 21., csütörtök

Tegnap túlestünk a vérvételen!
Nem ment simán, de ezt tudtam előre. Szokás szerint várni kellett, szegény Lorcsi még nem sejtett semmit.
Azután jött a főorvos, aki nagyon kedves volt, mondta hogy bemehetünk és kerít valakit aki leveszi a vért.
Lorcsi felült az asztalra, semmi hiszti nem volt. Le is feküdt szépen, de amikor meglátta a tűt, akkor már kezdett kicsit ideges lenni. Először a kézfejéből próbáltak venni, de onnan nem sikerült. Miért is sikerült volna elsőre!!! Én kezdtem már nagyon ideges lenni, a lány üvöltött! Megkérdezték, hogy adtam e neki inni. Én mondtam hogy nem, mert úgy tudom hogy nem szabad. Hát rosszul tudtam, kellett volna. Így nem tágult ki az ere és nem jött egy csöpp vér sem. Azt mondta a doki, hogy mindegy, megpróbálja a vénájából, hátha onnan sikerül. Ekkor már nagyon ideges lettem. Szegénykémet mégegyszer megszúrták! Annyira sajnáltam, nézett rám és mondta hogy " anya, nagyon fáááááj"!
Nagy nehezen sikerült egy ampullával levenni. Alig bírtam megvigasztalni. Mikor megnyugodott, kérte a beígért matricát a dokitól. Kint a váróban már semmi baja nem volt, engem sajnos jobban megviselt!
Kérdeztem hogy mikor lehet menni az eredményért és közölték, hogy három hét múlva érdeklődjek! Csak tudnám, hogy mit ülnek addig rajta!

2010. január 18., hétfő

Rég nem voltam, teljesen el vagyok havazva!
Lorcsival az orvosokat járjuk, de eddig még nem sok mindent tudtam meg.
Az egyik doki ugyebár azt mondta, hogy mindenre allergiás. Na most bevásároltam neki azokat a dolgokat amiket éppen ehet.
De csak nem hagyott nyugodni a dolog és felkerestem egy állítólag nagy szaktekintélyű dokit is, hátha Ő tud segíteni. Direkt nem szóltunk, hogy mi már máshol is jártunk, kíváncsi voltam hogy mit mond.
Még jó hogy ültem, teljesen ledöbbentettek a hallottak! Közölte a doki, hogy nem allergiás! Legalábbis a fehérjékre biztos nem. Most ugyan ott tartok, mint az elején, hogy két orvosnál voltam és okosabb nem lettem!
Ma felkerekedtem, elmentem a házidokihoz hogy adjon egy beutalót a kórházba, és vegyenek vért Lorcsitól és végre járjunk már a végére, hogy most allergiás vagy nem.
Annyira ideges vagyok, hogy szegénykétől vért vesznek, szerintem a szívem szakad meg majd, biztos bőgni is fogok, de most már elegem van a találgatásokból.
Ja, és mióta elvittük a dokihoz, azóta tudunk kakálni is minden nap. Ennek viszont nagyon örülök, ez nekünk óriási előrelépés! Mondjuk ez sem a doki érdeme, mert én kísérleteztem ki, hogy mit is adjak neki, hogy fellazuljon a széklete.
Úgyhogy pillanatnyilag ezt a rejtélyt szeretném megoldani most már bármi áron!