2009. november 12., csütörtök

Tüdőgyuszi!

Hétfő délután: Andi néni szólt a bölcsiben, hogy Lorcsival nincs minden rendben. Azt mondta hogy teljesen le van lassulva, nem az igazi. Hazajöttünk, de már láttam hogy kezd lázasodni. Estére már 38.5 fokos láza volt. Lázcsillapító, meg miegymás. Éjszaka lázgörcse volt, meg köhögött nagyon, semmit nem aludt.

Kedd: Elvittem a dokihoz, kapott egy rakat gyógyszert, kiváltottam és elkezdtem megetetni vele. Egész nap az ágyban feküdt, annyira legyengült, hogy fel sem tudott kelni. Jelzem, egész nap nem evett egy falatot sem. Még jó, hogy legalább ivott! Éjszaka megint nem aludtunk, már Én is kezdtem kiborulni, nagyon sajnáltam és semmit nem tudtam tenni érte.

Szerda: Reggel szintén nem tudtam beleimátkozni még egy pohár tejet sem. Megint feküdt szegénykém egész nap. Délután megmértem a lázát, 39.5 fok! Rázta a hideg, fájt mindene, nem lehetett hozzányúlni. Apa azt mondta, hogy vigyük el az ügyeletre. Elvittük, és szerencsére pont a mi doktornénink volt az ügyeletes. Megvizsgálta jó alaposan és arra jutott, hogy nyilván tüdőgyulladása van!

Csütörtök: Megint elmentünk reggel a házidokihoz, megvizsgálta mégegyszer és adott egy beutalót a röntgenre. Oda is elvittük, megcsinálták neki, nem is kellett sokat várni. Olyan kis tündér volt, mindent úgy csinált, ahogy a doktornéni mondta. Aztán vissza a dokihoz az eredménnyel. Egész végig attól féltem, hogy befekteti a kórházba. De szerencsére nem! Azt mondta, hogy nem igazán tetszik neki az eredmény, tüdőgyulladás gyanús!
Holnap kijön hozzánk és megint megvizsgálja, ha nem javul, akkor nyilván kórház lesz belőle!
Teljesen kivagyok!!!!!

2009. november 9., hétfő

Evi

Evelin ezt a gyönyörűséget rajzolta!
Imád rajzolni és ez szerintem látszik is! Nem azért mondom, mert az Én lányom, de szerintem egy őstehetség!

Simi

Babalátogatás



A hétvégén babalátogatóban voltunk a barátnőmnél. Annyira jó volt látni egy ilyen picuri babát.
Kicsit irigykedtem is! A kezembe nyomta Ildikó és Én etettem meg. Olyan furi volt! Már teljesen el is felejtettem hogy Lorcsi is volt ilyen pinduri.
Az Én lányom persze egyből akciózott, felmászott az ágyra és rámozdult a babahordozóra. Ugyanis abban volt a picibaba. Odament és egyből elkezdte simogatni a pici fejét. Azt hittem szívinfarktust kapok, de aztán rövid időn belül beleunt, hogy nem tud vele mit kezdeni, és kiment a szobából.
Én persze órákig el tudtam volna lenni vele! Vittünk sok ajándékot nekik. Annyira jól esett vásárolni ilyen pici holmikat. De azért most rájöttem, hogy egy fiúnak nem is olyan könnyű ám rucikat venni.
Íme a fejsimogatás!

Meló!

Két hete hogy visszamentem dolgozni, de már nem tudom hogy hol áll a fejem!
Meló után rohanás haza, utána rohanás a gyerekekért, de még útközben kitalálni, hogy mit is kellene főzni! Utána bevásárlás, no és persze még meg is kellene főzni!
Vacsi után fürdés és mint egy hulla, beesek az ágyba! Irtó nehéz! Mivel már nem igazán fogok szülni, sajnos ez az állapot állandósulni fog!
Szegény gyerekek is érzik, hogy anyával nincs minden rendben. Ingerültebb és idegesebb is vagyok mint eddig! Meg kell tanulni újra beosztani az időmet, nem csinálhatom egész nap, amihez éppen kedvem van! A társaság jó a munkahelyen, ami azért sokat számít.
Na jól van nem panaszkodok most már, de le kellett írnom!