2009. december 28., hétfő

Karácsony!


Hát ez is eltelt, most már megint azon agyalhatok egész évben, hogy legközelebb minek örülnének vajon!
Ettünk sokat, kaptunk sok ajándékot, egyszóval szupi volt! Szenteste anyuéknál voltunk, igaz tavaly is ott karácsonyoztunk, mert anyu nem tudta volna az ajándékomat elcipelni hozzánk, így könnyebb volt hogy mi mentünk.
A gyerekek nagyon örültek minden ajándéknak, persze hamar össze is vesztek rajta. Mindig a másiké volt a jobb.
Loretta kapott Moond Sand gyurmát, (amit persze állandóan szétszór), pónilovat, micimackót, könyvet, konyhát, memóriakártyát, babát, kukásautót, buszt, ( ezek ugyebár lányos játékok), doktoros játékot, fürdőjátékot, meg a többire nem emlékszem.
Evelin pedig Chi-chi love kutyát, pulóvert, parfümöt, pizsamát, mamuszt, pólót, meg még sok apróságot.
Szóval ajándékosztás után egy hatalmas zsák szemét maradt, ilyenkor mondom azt, hogy érdemes csomagolni!
Az élmények képekben!

2009. december 2., szerda

Télapóval!

A csomagommal!

Lorcsi és a télapó


Ma a bölcsibe megérkezett a télapó. A gyerekek már nagyon várták és hamar összebarátkoztak vele. Lorcsi egy kicsit félénk volt, állandóan a nyakamon lógott. Mikor meglátta a télapót, nagyon meglepődött, egyből bevette a szájába a cumit, amitől kicsit megnyugodott.
Volt vagy harminc gyerek, plusz mindenkinek az anyukája, apukája és nagymamája. Persze beszorult a meleg, erre ablakot nyitottak. Ami jó ötletnek tűnt, hát majd meglátjuk hány gyereknek fog holnap folyni az orra!
A télapó egyesével hívogatta ki a gyerekeket. Mondtam Lorcsinak, hogy menjél ki egyedül!
Persze ez nem jött be, így át kellett verekednem magam a szülőkön és a gyerekeken, a szűk hely miatt!
A szaloncukor osztásra már felbátorodott a lányom és egyedül elindult a télapó felé. Persze a télapó nem vette észre azt a csöpp gyerekemet a lába alatt, úgy kellett szólni, hogy rá ne lépjen véletlenül és neki is adjon már egy szaloncukrot.
Énekeltek utána egy pár éneket amiket tanultak. Utána volt egy kis babazsúr is, de addigra már nagyon elfáradt a kis drágám és mondta hogy menjünk haza.
De azért még gyorsan beleültettem a télapó ölébe a lányomat, mert lehet hogy jövőre már nem fogja megengedni hogy lefényképezzem.

2009. november 12., csütörtök

Tüdőgyuszi!

Hétfő délután: Andi néni szólt a bölcsiben, hogy Lorcsival nincs minden rendben. Azt mondta hogy teljesen le van lassulva, nem az igazi. Hazajöttünk, de már láttam hogy kezd lázasodni. Estére már 38.5 fokos láza volt. Lázcsillapító, meg miegymás. Éjszaka lázgörcse volt, meg köhögött nagyon, semmit nem aludt.

Kedd: Elvittem a dokihoz, kapott egy rakat gyógyszert, kiváltottam és elkezdtem megetetni vele. Egész nap az ágyban feküdt, annyira legyengült, hogy fel sem tudott kelni. Jelzem, egész nap nem evett egy falatot sem. Még jó, hogy legalább ivott! Éjszaka megint nem aludtunk, már Én is kezdtem kiborulni, nagyon sajnáltam és semmit nem tudtam tenni érte.

Szerda: Reggel szintén nem tudtam beleimátkozni még egy pohár tejet sem. Megint feküdt szegénykém egész nap. Délután megmértem a lázát, 39.5 fok! Rázta a hideg, fájt mindene, nem lehetett hozzányúlni. Apa azt mondta, hogy vigyük el az ügyeletre. Elvittük, és szerencsére pont a mi doktornénink volt az ügyeletes. Megvizsgálta jó alaposan és arra jutott, hogy nyilván tüdőgyulladása van!

Csütörtök: Megint elmentünk reggel a házidokihoz, megvizsgálta mégegyszer és adott egy beutalót a röntgenre. Oda is elvittük, megcsinálták neki, nem is kellett sokat várni. Olyan kis tündér volt, mindent úgy csinált, ahogy a doktornéni mondta. Aztán vissza a dokihoz az eredménnyel. Egész végig attól féltem, hogy befekteti a kórházba. De szerencsére nem! Azt mondta, hogy nem igazán tetszik neki az eredmény, tüdőgyulladás gyanús!
Holnap kijön hozzánk és megint megvizsgálja, ha nem javul, akkor nyilván kórház lesz belőle!
Teljesen kivagyok!!!!!

2009. november 9., hétfő

Evi

Evelin ezt a gyönyörűséget rajzolta!
Imád rajzolni és ez szerintem látszik is! Nem azért mondom, mert az Én lányom, de szerintem egy őstehetség!

Simi

Babalátogatás



A hétvégén babalátogatóban voltunk a barátnőmnél. Annyira jó volt látni egy ilyen picuri babát.
Kicsit irigykedtem is! A kezembe nyomta Ildikó és Én etettem meg. Olyan furi volt! Már teljesen el is felejtettem hogy Lorcsi is volt ilyen pinduri.
Az Én lányom persze egyből akciózott, felmászott az ágyra és rámozdult a babahordozóra. Ugyanis abban volt a picibaba. Odament és egyből elkezdte simogatni a pici fejét. Azt hittem szívinfarktust kapok, de aztán rövid időn belül beleunt, hogy nem tud vele mit kezdeni, és kiment a szobából.
Én persze órákig el tudtam volna lenni vele! Vittünk sok ajándékot nekik. Annyira jól esett vásárolni ilyen pici holmikat. De azért most rájöttem, hogy egy fiúnak nem is olyan könnyű ám rucikat venni.
Íme a fejsimogatás!

Meló!

Két hete hogy visszamentem dolgozni, de már nem tudom hogy hol áll a fejem!
Meló után rohanás haza, utána rohanás a gyerekekért, de még útközben kitalálni, hogy mit is kellene főzni! Utána bevásárlás, no és persze még meg is kellene főzni!
Vacsi után fürdés és mint egy hulla, beesek az ágyba! Irtó nehéz! Mivel már nem igazán fogok szülni, sajnos ez az állapot állandósulni fog!
Szegény gyerekek is érzik, hogy anyával nincs minden rendben. Ingerültebb és idegesebb is vagyok mint eddig! Meg kell tanulni újra beosztani az időmet, nem csinálhatom egész nap, amihez éppen kedvem van! A társaság jó a munkahelyen, ami azért sokat számít.
Na jól van nem panaszkodok most már, de le kellett írnom!

2009. október 23., péntek

Zöldségszobor


Az iskolában kitalálták, hogy indul egy zöldség és gyümölcsszobor készítő verseny. Evelin persze egyből kitalálta, hogy Ő is szeretne indulni! Na de milyen szobrot készítsünk? Felütöttük az internetet ( ilyen szempontból egy áldott jó találmány) és rákerestünk. Én próbáltam leegyszerűsíteni a dolgokat, kitaláltam hogy legyen csibe. Csak két citrom kellett hozzá, meg egy kis kézügyesség. De hát az Én lányom egyből lehurrogott, hogy " Ugyan már anya! Mit akarsz azzal a kis bénasággal! " Erre megmutatta, hogy Ő mire gondolt. A hajam égnek állt tőle, mikor megláttam! Mindegy, nem rontottam el az örömét, csak magamban dünnyögtem! Ez is az Én problémám lesz! És így is lett! Megvettem a hozzávalókat és nekiálltam megcsinálni. Evi néha megnézte hogy haladok vele, persze akkor beleszólt, hogy másképp kellene csinálni! Ráadásul még apa is nagyon kreatívnak érezte magát és Ő is megalkotta a kis remekművét! Persze nagyon büszke volt magára!
De végül is elkészült a remekmű, de nem sok jövőt jósoltam neki! Már annak is örültem, hogy épségben eljutott az iskolába! És láss csodát!!!! Evelin második lett a versenyen!! Vagyis hát Én!!!! Na jó ez már mellékes! Jó volt látni az arcát, hogy mennyire örült neki. És ez szerintem mindent megér!

Ja egyébként ez egy kutyus lenne!

2009. október 12., hétfő

Baleset


Azt azért tudni kell, hogy az öcsém repülőgép mániás! Már az egész családot megfertőzte. Amint látszik, Lorcsit is!
A történet rövid és tömör. Lezuhant a sárkányrepülővel a tesóm! Eltört két csigolyája, de szerencsére nem bénult le. Egy hétig volt kórházban, ráadásul egy másik megyében és nem tudtunk menni hozzá minden nap. Ebbe anyu és a tesóm is belebetegedett! De most már itthon van és gyógyulgat! Ez a gép már nem így néz ki! Ezt törte össze!

Nagylányom!

Ázott kiscsibém!

Ez az Én anyám!


Lorcsinak mostanában be nem áll a szája! Olyan kis drága, majd megeszem.
Tegnap este fetrengtem az ágyon, édes semmittevés!( kihasználom amíg lehet!) Evi odafeküdt mellém, átölelt, puszilgatott. Erre jön az én legkisebb csemetém, közénk dúródott, ellökte Evit és rákiáltott! " Ez az Én anyám" Evinek persze rosszul esett, összevesztek! Na hát ennyit a nyugiról, meg pihenésről! Szerintem az Én gyerkőceimnek radarjuk van. Olyan pontosan megérzik, hogy mikor szeretnék egy kicsit nyugiba lenni. És olyankor támadnak! Hol egyesével, hol együtt!
De Én így imádom Őket!!!!!!

Lorcsi már teljesen beszokott a bölcsibe, nincs sírás és már nagyon eleven.
Két hete már egyáltalán nem pisil be éjszaka sem. Olyan ügyi! Fölkel éjjel és szól hogy pisilni kell.
Most egy kicsit beteg, éjszaka köhögési rohamok jönnek rá, alig alszik valamit. Hiába kapott gyógyszert, nem igazán használt.

2009. szeptember 17., csütörtök

sokadik nap a bölcsiben

Örömmel jelentem, hogy a kislányom imád bölcsibe menni. Minden reggel tiszta izgatott, hogy mikor megyünk már! Elköszön tőlem szépen, puszit ad és integet. Imádom!!!!!!!! És már mondja is Andi néninek, hogy mi minden történt vele! Fél 4-re megyek érte, ami nekem hosszú időnek tűnik, mivel két évig sülve-főve együtt voltunk! Azt vettem észre, hogy mióta bölcsis, azóta apásabb lett. Aminek persze apa nagyon örül!
Evelint ma hazaküldték a suliból, mert egy kis hőemelkedése volt. Persze már itthon semmi baja nem volt, de az iskola köteles hazaküldeni. Holnap elviszem a dokihoz, kíváncsi leszek mit mond.

Haladunk a kakilással is! Szegénykémmel már annyi löttyöt megitattam, hogy néha már elvesztem a fonalat hogy mikor mit kell bevenni. De a héten már háromszor volt eredmény! És Én ennek nagyon örülök!!!!!!!!!!

Egyébként egyre többet dumál a kiscsaj, megzabálom! Ma is odajött hozzám, leült elém és azt mondta, hogy " anya, beszélgessünk" És akkor Én megkérdezem tőle , mi történt a bölcsibe. Erre Ő elkezdi sorolni, hogy " homokoztam, ettem, ittam, aludtam, és jó volt Andi nénivel"
Hát mára röviden tömören ennyi!

2009. szeptember 12., szombat

bölcsi

Tegnap telt le az idő, amit beszoktatásra szántak!
Hát Én még mindig anyával érzem magam a legjobban. Öt napból hármat sírtam, de azt is csak reggel. Tudom, anya mindig mondja hogy elmegy dolgozni, de nagyon sokára ér csak vissza! Csütörtökön és pénteken már ott is aludtam, igaz csak egy órát, de anya szerint ez is haladás! Enni eszek, a gondozónénit nagyon szeretem, úgyhogy remélem már nem lesz gond a jövő héten.
Egyre többet játszok már egyedül, nem lógok mindig Andi nénin! Megtanultam várni az ebédre, ami nálam nagy szó! Ugyanis Nekem máris minden azonnal kell! De hát a bölcsiben szabályok vannak!!! Sajnos!

2009. szeptember 1., kedd

Első nap a bölcsiben!

Ma voltunk először a bölcsiben! Nagyon jól éreztem magam, sokat játszottam az udvaron. A gondozónénim Andi néni, nagyon aranyos és kedves. A másikat Viki néninek hívják. Ott is ebédeltem, de csak pár falatot sikerült lenyelnem, mert nem igazán ízlett! Hátha holnap jobb lesz! Egyszer sírtam is, mert nem láttam anyát. Nem tudom hogy mi lesz, ha már nem lesz ott mellettem!

2009. augusztus 30., vasárnap

Ma olyan a kis drágám mint egy matrica! Lehet hogy a front miatt, vagy érzi, hogy nemsokára megyünk a bölcsibe.
Biztos jó lesz Neki ott, de Én mégis félek egy picit. Belekerül a nagybetűs életbe, és innentől kezdve nincs megállás!!!!!

Loretta

Csak sikerült nekem is összehozni egy ilyet!
Ha időm engedi, ide fogom leírni, hogy mi történik az én kis drágámmal, sok-sok fényképpel együtt!