2009. szeptember 17., csütörtök

sokadik nap a bölcsiben

Örömmel jelentem, hogy a kislányom imád bölcsibe menni. Minden reggel tiszta izgatott, hogy mikor megyünk már! Elköszön tőlem szépen, puszit ad és integet. Imádom!!!!!!!! És már mondja is Andi néninek, hogy mi minden történt vele! Fél 4-re megyek érte, ami nekem hosszú időnek tűnik, mivel két évig sülve-főve együtt voltunk! Azt vettem észre, hogy mióta bölcsis, azóta apásabb lett. Aminek persze apa nagyon örül!
Evelint ma hazaküldték a suliból, mert egy kis hőemelkedése volt. Persze már itthon semmi baja nem volt, de az iskola köteles hazaküldeni. Holnap elviszem a dokihoz, kíváncsi leszek mit mond.

Haladunk a kakilással is! Szegénykémmel már annyi löttyöt megitattam, hogy néha már elvesztem a fonalat hogy mikor mit kell bevenni. De a héten már háromszor volt eredmény! És Én ennek nagyon örülök!!!!!!!!!!

Egyébként egyre többet dumál a kiscsaj, megzabálom! Ma is odajött hozzám, leült elém és azt mondta, hogy " anya, beszélgessünk" És akkor Én megkérdezem tőle , mi történt a bölcsibe. Erre Ő elkezdi sorolni, hogy " homokoztam, ettem, ittam, aludtam, és jó volt Andi nénivel"
Hát mára röviden tömören ennyi!

2009. szeptember 12., szombat

bölcsi

Tegnap telt le az idő, amit beszoktatásra szántak!
Hát Én még mindig anyával érzem magam a legjobban. Öt napból hármat sírtam, de azt is csak reggel. Tudom, anya mindig mondja hogy elmegy dolgozni, de nagyon sokára ér csak vissza! Csütörtökön és pénteken már ott is aludtam, igaz csak egy órát, de anya szerint ez is haladás! Enni eszek, a gondozónénit nagyon szeretem, úgyhogy remélem már nem lesz gond a jövő héten.
Egyre többet játszok már egyedül, nem lógok mindig Andi nénin! Megtanultam várni az ebédre, ami nálam nagy szó! Ugyanis Nekem máris minden azonnal kell! De hát a bölcsiben szabályok vannak!!! Sajnos!

2009. szeptember 1., kedd

Első nap a bölcsiben!

Ma voltunk először a bölcsiben! Nagyon jól éreztem magam, sokat játszottam az udvaron. A gondozónénim Andi néni, nagyon aranyos és kedves. A másikat Viki néninek hívják. Ott is ebédeltem, de csak pár falatot sikerült lenyelnem, mert nem igazán ízlett! Hátha holnap jobb lesz! Egyszer sírtam is, mert nem láttam anyát. Nem tudom hogy mi lesz, ha már nem lesz ott mellettem!