Karácsony!

Hát ez is eltelt, most már megint azon agyalhatok egész évben, hogy legközelebb minek örülnének vajon!
Ettünk sokat, kaptunk sok ajándékot, egyszóval szupi volt! Szenteste anyuéknál voltunk, igaz tavaly is ott karácsonyoztunk, mert anyu nem tudta volna az ajándékomat elcipelni hozzánk, így könnyebb volt hogy mi mentünk.
A gyerekek nagyon örültek minden ajándéknak, persze hamar össze is vesztek rajta. Mindig a másiké volt a jobb.
Loretta kapott Moond Sand gyurmát, (amit persze állandóan szétszór), pónilovat, micimackót, könyvet, konyhát, memóriakártyát, babát, kukásautót, buszt, ( ezek ugyebár lányos játékok), doktoros játékot, fürdőjátékot, meg a többire nem emlékszem.
Evelin pedig Chi-chi love kutyát, pulóvert, parfümöt, pizsamát, mamuszt, pólót, meg még sok apróságot.
Szóval ajándékosztás után egy hatalmas zsák szemét maradt, ilyenkor mondom azt, hogy érdemes csomagolni!
Az élmények képekben!

Télapóval!

A csomagommal!

Lorcsi és a télapó

Ma a bölcsibe megérkezett a télapó. A gyerekek már nagyon várták és hamar összebarátkoztak vele. Lorcsi egy kicsit félénk volt, állandóan a nyakamon lógott. Mikor meglátta a télapót, nagyon meglepődött, egyből bevette a szájába a cumit, amitől kicsit megnyugodott.
Volt vagy harminc gyerek, plusz mindenkinek az anyukája, apukája és nagymamája. Persze beszorult a meleg, erre ablakot nyitottak. Ami jó ötletnek tűnt, hát majd meglátjuk hány gyereknek fog holnap folyni az orra!
A télapó egyesével hívogatta ki a gyerekeket. Mondtam Lorcsinak, hogy menjél ki egyedül!
Persze ez nem jött be, így át kellett verekednem magam a szülőkön és a gyerekeken, a szűk hely miatt!
A szaloncukor osztásra már felbátorodott a lányom és egyedül elindult a télapó felé. Persze a télapó nem vette észre azt a csöpp gyerekemet a lába alatt, úgy kellett szólni, hogy rá ne lépjen véletlenül és neki is adjon már egy szaloncukrot.
Énekeltek utána egy pár éneket amiket tanultak. Utána volt egy kis babazsúr is, de addigra már nagyon elfáradt a kis drágám és mondta hogy menjünk haza.
De azért még gyorsan beleültettem a télapó ölébe a lányomat, mert lehet hogy jövőre már nem fogja megengedni hogy lefényképezzem.

Tüdőgyuszi!

Hétfő délután: Andi néni szólt a bölcsiben, hogy Lorcsival nincs minden rendben. Azt mondta hogy teljesen le van lassulva, nem az igazi. Hazajöttünk, de már láttam hogy kezd lázasodni. Estére már 38.5 fokos láza volt. Lázcsillapító, meg miegymás. Éjszaka lázgörcse volt, meg köhögött nagyon, semmit nem aludt.

Kedd: Elvittem a dokihoz, kapott egy rakat gyógyszert, kiváltottam és elkezdtem megetetni vele. Egész nap az ágyban feküdt, annyira legyengült, hogy fel sem tudott kelni. Jelzem, egész nap nem evett egy falatot sem. Még jó, hogy legalább ivott! Éjszaka megint nem aludtunk, már Én is kezdtem kiborulni, nagyon sajnáltam és semmit nem tudtam tenni érte.

Szerda: Reggel szintén nem tudtam beleimátkozni még egy pohár tejet sem. Megint feküdt szegénykém egész nap. Délután megmértem a lázát, 39.5 fok! Rázta a hideg, fájt mindene, nem lehetett hozzányúlni. Apa azt mondta, hogy vigyük el az ügyeletre. Elvittük, és szerencsére pont a mi doktornénink volt az ügyeletes. Megvizsgálta jó alaposan és arra jutott, hogy nyilván tüdőgyulladása van!

Csütörtök: Megint elmentünk reggel a házidokihoz, megvizsgálta mégegyszer és adott egy beutalót a röntgenre. Oda is elvittük, megcsinálták neki, nem is kellett sokat várni. Olyan kis tündér volt, mindent úgy csinált, ahogy a doktornéni mondta. Aztán vissza a dokihoz az eredménnyel. Egész végig attól féltem, hogy befekteti a kórházba. De szerencsére nem! Azt mondta, hogy nem igazán tetszik neki az eredmény, tüdőgyulladás gyanús!
Holnap kijön hozzánk és megint megvizsgálja, ha nem javul, akkor nyilván kórház lesz belőle!
Teljesen kivagyok!!!!!

Evi

Evelin ezt a gyönyörűséget rajzolta!
Imád rajzolni és ez szerintem látszik is! Nem azért mondom, mert az Én lányom, de szerintem egy őstehetség!