Csak úgy

Ez a hosszú tél nagyon, de nagyon megvisel. Türelmetlen vagyok, fázós és már ez a gipszem is kezd az agyamra menni!
Úgy érzem soha nem lesz febr. 8.
Lorcsit sem vittük oviba a héten itthon volt velem, legalább nem unatkoztam annyira.
Várjuk már nagyon a farsangot. Sikerült nagynehezen kiválasztani a jelmezt is, ami egy aranyszárnyas tündérre esett. Szerettem volna én megvarrni, de hát a kezem miatt ez nem igazán lehetséges.

Ezerrel készülünk a lakásfelújításra. Mindenkinek más az elképzelése, így pedig elég nehéz lesz megvalósítani! Először a lányok szobája lesz kész, utána a nappali és végül a hálószoba. ( azért remélem, hogy többségében az én ötleteim fognak megvalósulni)

Lorcsi mióta oviba jár, teljesen megváltozott. És szerintem nem jó irányba. Visszabeszél, türelmetlen, hisztis. Néha kiborít. Mindenkit ugráltat, kiszolgáltatja magát. Én meg vagyok az a személy, aki ugrál neki. De hát IMÁDOM és ez így van jól!!!!!

Meglett a vérvétel eredménye.
A tojás mellett a búzalisztre is allergiás. Februárban kell menni megint egy vizsgálatra, amiből azt állapítják meg, hogy ez csak átmeneti hajlam , vagy pedig végigkíséri egész életét!

Doki

Ma megint megyünk a dokinénihez egy újabb allergiavizsgálatra.
Azt mondtam a dokinak, hogy most már szeretnék a végére járni! Tartjuk a tojásmentes diétát és mégsem javul Lorcsi. Ma csinál egy vérből való tesztet potom 24 ezerért!! Az agyam eldobom!
Tudnátok valami gyógyszert székrekedésre? A Laevolacot adom neki nagy dózisban és semmi!
Most már kezdek belefáradni.

Rég írtam, amit most próbálok bepótolni.
Elteltek az ünnepek, lassan lehet kitalálni, hogy hova menjünk nyaralni!
Lorcsi még mindig szeret oviba járni, csak azok a reggeli felkelések ne lennének! hiszti, meg miegymás. De szerintem ezzel nem csak Én vagyok így.

A karácsony szupi volt, csak hamar eltelt. Ettünk, ittunk, édesre sósat, sósra édeset, utána meg fetrengtünk olyan rosszul voltunk!
Lorcsinak próbáltam olyan ajándékokat venni, amivel szerintem eljátszana, ez több kevesebb sikerrel meg is történt.
Kezdek kétségbe esni, mert nagyon TV függő lett. Ha hazajön az oviból, szeretnék leülni vele játszani, de Ő bevonul a TV elé és ki nem lehet onnan robbantani.

Evelin kész nagylány lett, már majdnem akkora mint Én. Folyamatosan lenyúlja a cipőmet, kinézi magának a ruhámat, stb. Karácsonyra is ruhát kapott, meg hajvasalót, sminkkészletet, körömlakkot. Ezeket kérte a Jézuskától!

Apát megműtötték viszérrel, hat hétig itthon volt, ápoltam. Most fordult a kocka, mert szilveszter előtt eltörtem a kezem. Én szorulok ápolásra. Apa meg főz, mosogat. Anyukám takarít, meg kimos, kiteriget, stb. Semmilyen házimunkát nem tudok elvégezni, mert nagyon vigyázni kell a kezemre, nem mozoghat, mivel a dokival egyezkedtem a műtétről. Műteni akarta, de én nem engedtem, inkább gipszelést kértem.
És jól döntöttem, mert ma azt mondta egy másik doki, hogy műtét nélkül is helyre fog jönni. Egy gonddal kevesebb!
Így a szilveszteri kimozdulós buli elmaradt, (azért apa elment) de én a gyerekekkel azért jól éreztem magam anyuéknál.

Lorcsival még mindig járunk a dokihoz az allergiájával, azóta kiderült hogy az egyik tartósítószerre is allergiás, úgyhogy nem lett könnyebb a dolgom. Remélem azért egyszer kinövi.

Ovis napok

Lorcsi imádja az ovit!
Minden nap örömmel indul el anyukámmal.
Ugyanis nálunk ez úgy működik, én indulok dolgozni reggel fél 6-kor, anyukám jön 6 órára, apa pedig utána nyomul a melóba. Anyukám rendezi a lányokat és indulnak a suliba, meg az oviba.
Délután csak én mehetek érte, mert ha nem akkor üvöltünk.
Az oviban való alvás félig meddig működik, de már rájöttem hogy miért! Hát mert az oviba nem visszük a cumit! És hát cumi nélkül nem igazán tudunk elaludni.
Odaadnák az óvónénik, de én nem engedem, mert a cumi már nem való az oviba. Lehet hogy gonosz vagyok, de én így gondolom. Itthon cumizhat amennyit csak akar!
Nem igazán barátkozós a kis drágám, nehezen nyílik meg. Nagyon várta már a bölcsis társait, hogy ők is menjenek az oviba.
Ma elmentek sétálni. Az óvónéni kimerészkedett velük az utcára. Ahogy hallottam elég jól ment a dolog.
Pénteken szüreti mulatság lesz az oviban. Minden szülő visz valamit. Például fánkot, palacsintát, szendvicset, sósat, üdítőt. Én bevállaltam a pogácsa sütést, amit persze anyukám átvállalt, hogy még erre sem legyen gondom. Ezért is imádom!!!!!!!!!!!!
Na szóval amiket beviszünk, azokat utána pénzért meg lehet venni. Így gyűjtenek az ovisoknak.
Hát majd meglátjuk hogy milyen lesz. Lesz zsákbamacska is.
Na megyek nézem az ördögfiókámat, mert fürdik apával.

Apa bénán!

Apa két mankóval állított haza!
Elment a röntgenre, meg a sebészetre, meg van zúzódva a lába. Itt botorkál, alig tud menni a mankóval. Én meg szemét módon kuncogok magamban. Tudom előbb vagy utóbb velem is történni fog valami, és akkor visszakapom!
Kapott egy rakat gyógyszert és két hétig nem mehet dolgozni. Ráadásul novemberben meg műtik a másik lábát viszérrel!

Lorcsi ma sírt az oviban délután, mert nem én mentem érte, hanem a mama. Elég rosszul esett neki, de aztán megértette hogy anyának dolga volt. Holnap már én megyek érte!!!!

Járunk egy magán dokihoz Lorcsi allergiájával és a múltkor azt mondta hogy túl sovány a gyerek!
Egyébként 11,5 kiló. Én sem vagyok egy nagy darab, nem tudom akkor mit vár tőle.
Kaptunk kapszulát, meg egy tápszerhez hasonlító étrendkiegészítőt is.
Szegénynek így is annyi baja van, hát még ezekkel a gyógyszerekkel!
Még nem is mondtam, hogy nálunk az oviban Lorcsi csak ebédet kap, mivel tojásallergiás. A reggelit és az uzsonnát nekünk kell vinni.
Ez egy kicsit macerás és nem is igazán tetszik a dolog. Vannak egy páran a csoportjukban akik allergiásak, de ők inkább csak a tejre meg a lisztre.

Betegesen

Lorcsi már megint beteg lett, a változatosság kedvéért folyik az orra és köhög. Tegnap elvittem az ügyeletre, mert nem szeretek így nekimenni a hétvégének.
Kapott gyógyszereket, de annyira nem vészes a doki szerint. És szerintem sem, éppen most törte le a konyhájának az ajtaját. Ráült és azt hitte elbírja.
Annyit dumál, be nem áll a szája. Imádom hallgatni, de néha egy kicsit sok! Főleg ha ketten mondják egyszerre.
Na megyek mert holnap meló, meg ovi, suli stb.
Ja és apa is orvoshoz megy, kiment a térde, vagy valami hasonló, mert nem tudja kinyújtani.
Azt hitte hogy még mindig húsz éves és a haverja tejfakasztó bulija kicsit balesetesen végződött.
Nehogy legyen egy nyugott percem!!!!!!

Óvoda

Lorcsi szeptember 1-én elindult az oviba!
Tündéri kis hercegnőm egy hiszti és sírás nélkül fogta magát, bement a csoportba és elkezdett játszani. Olyan büszke vagyok rá!
A mi jelünk a pöttyös labda lett. Ezt Ő választotta ki akkor, mikor az óvónénik kijöttek családlátogatásra.
A bölcsiről hallani sem akar, azt mondta hogy oda többet ne menjünk, a nagylányok már az oviba járnak. Ott is alszik, de délután már negyed 4-kor rohanok érte.
Evelin is most kezdte a 4. osztályt! Olyan nagy már! És ez szó szerint értendő! Teljesen ránőtt a fejemre. Hiába, nagylány lett.
Tegnap este meg szerettük volna ünnepelni apa szülinapját egy étterembe, de Evelin olyan lázas lett, hogy inkább siettünk hazafele. Majd legközelebb bepótoljuk!

A két drágaságom!





Mi hárman!

Lorcsi 3 éves lett.

Hát igen!
Eljött ez a nap is, mikor az Én pici kislányom 3 éves lett! Még csak most született és már oviba megy. Folyton azt hajtogatja, hogy Ő már nagylány és megy az oviba. Nem tudom hogy majd szeptember 1-én mit fog majd szólni, hogy nem a bölcsibe, hanem az oviba megyünk.
Két tündéri óvónénit kaptunk és ráadásul mind a kettőt ismerjük is. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy gondok nem lesznek. Sokan mennek a bölcsiből ugyan abba a csoportba, így talán könnyebb lesz nekik.

Nyaralás

Olyan sokat vártunk a nyaralásra, és ehhez képest irtó hamar eltelt!
Egy hétig voltunk Sopronban, ami nagyon szupi volt! Sokat ettünk, ittunk, kirándultunk, átugrottunk Ausztriába is a meseparkba. De hamar rá kellett jönnünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánkhoz van szabva! De a gyerekekről van szó, akkor nem ismerünk lehetetlent!
Szóval képekben a nyaralás!

Képek

Kinyílt a virágom! Nálam ez elég ritkaság!
A művem! És még finom is lett!
Evi és a hóember! Sajnos már elolvadt!

Laza vagyok! Micimackó és videojáték!

Hivatalosan is szobatiszták lettünk!
Már a bölcsibe is pelus nélkül megyünk. Annyira örülök neki!
Apával most éppen játszanak, (pötyiznek) Vagyis hát apának ott kell ülni mellette, mert a kis drágám nem engedi, hogy apa hozzányúljon. Lorcsinál azt jelenti a közös játék, hogy Ő játszik, mi pedig nézzük!
Próbálnánk mi is bekapcsolódni, de hát ugyebár mi nem értünk hozzá! Hiába, csak felnőttek vagyunk.

A múlt héten délutános voltam, így apa volt a gyerekekkel. Csütörtök fele már kezdett lefáradni, közölte, hogy nem egyszerű a két gyerekkel. Mindig kitaláltak valamit, apa nem győzött rohangálni. Délelőttönként nem győztem a romokat eltakarítani, amit délutánonként műveltek! Apa próbált kreatív lenni, minden napra kitalált valamit, de a hét vége fele már elfáradt. Végre rájött, hogy nem is olyan egyszerű ez a gyereknevelés, főleg ha egyedül csinálja az ember!

Tegnap túlestünk a vérvételen!
Nem ment simán, de ezt tudtam előre. Szokás szerint várni kellett, szegény Lorcsi még nem sejtett semmit.
Azután jött a főorvos, aki nagyon kedves volt, mondta hogy bemehetünk és kerít valakit aki leveszi a vért.
Lorcsi felült az asztalra, semmi hiszti nem volt. Le is feküdt szépen, de amikor meglátta a tűt, akkor már kezdett kicsit ideges lenni. Először a kézfejéből próbáltak venni, de onnan nem sikerült. Miért is sikerült volna elsőre!!! Én kezdtem már nagyon ideges lenni, a lány üvöltött! Megkérdezték, hogy adtam e neki inni. Én mondtam hogy nem, mert úgy tudom hogy nem szabad. Hát rosszul tudtam, kellett volna. Így nem tágult ki az ere és nem jött egy csöpp vér sem. Azt mondta a doki, hogy mindegy, megpróbálja a vénájából, hátha onnan sikerül. Ekkor már nagyon ideges lettem. Szegénykémet mégegyszer megszúrták! Annyira sajnáltam, nézett rám és mondta hogy " anya, nagyon fáááááj"!
Nagy nehezen sikerült egy ampullával levenni. Alig bírtam megvigasztalni. Mikor megnyugodott, kérte a beígért matricát a dokitól. Kint a váróban már semmi baja nem volt, engem sajnos jobban megviselt!
Kérdeztem hogy mikor lehet menni az eredményért és közölték, hogy három hét múlva érdeklődjek! Csak tudnám, hogy mit ülnek addig rajta!

Rég nem voltam, teljesen el vagyok havazva!
Lorcsival az orvosokat járjuk, de eddig még nem sok mindent tudtam meg.
Az egyik doki ugyebár azt mondta, hogy mindenre allergiás. Na most bevásároltam neki azokat a dolgokat amiket éppen ehet.
De csak nem hagyott nyugodni a dolog és felkerestem egy állítólag nagy szaktekintélyű dokit is, hátha Ő tud segíteni. Direkt nem szóltunk, hogy mi már máshol is jártunk, kíváncsi voltam hogy mit mond.
Még jó hogy ültem, teljesen ledöbbentettek a hallottak! Közölte a doki, hogy nem allergiás! Legalábbis a fehérjékre biztos nem. Most ugyan ott tartok, mint az elején, hogy két orvosnál voltam és okosabb nem lettem!
Ma felkerekedtem, elmentem a házidokihoz hogy adjon egy beutalót a kórházba, és vegyenek vért Lorcsitól és végre járjunk már a végére, hogy most allergiás vagy nem.
Annyira ideges vagyok, hogy szegénykétől vért vesznek, szerintem a szívem szakad meg majd, biztos bőgni is fogok, de most már elegem van a találgatásokból.
Ja, és mióta elvittük a dokihoz, azóta tudunk kakálni is minden nap. Ennek viszont nagyon örülök, ez nekünk óriási előrelépés! Mondjuk ez sem a doki érdeme, mert én kísérleteztem ki, hogy mit is adjak neki, hogy fellazuljon a széklete.
Úgyhogy pillanatnyilag ezt a rejtélyt szeretném megoldani most már bármi áron!

Karácsony!

Hát ez is eltelt, most már megint azon agyalhatok egész évben, hogy legközelebb minek örülnének vajon!
Ettünk sokat, kaptunk sok ajándékot, egyszóval szupi volt! Szenteste anyuéknál voltunk, igaz tavaly is ott karácsonyoztunk, mert anyu nem tudta volna az ajándékomat elcipelni hozzánk, így könnyebb volt hogy mi mentünk.
A gyerekek nagyon örültek minden ajándéknak, persze hamar össze is vesztek rajta. Mindig a másiké volt a jobb.
Loretta kapott Moond Sand gyurmát, (amit persze állandóan szétszór), pónilovat, micimackót, könyvet, konyhát, memóriakártyát, babát, kukásautót, buszt, ( ezek ugyebár lányos játékok), doktoros játékot, fürdőjátékot, meg a többire nem emlékszem.
Evelin pedig Chi-chi love kutyát, pulóvert, parfümöt, pizsamát, mamuszt, pólót, meg még sok apróságot.
Szóval ajándékosztás után egy hatalmas zsák szemét maradt, ilyenkor mondom azt, hogy érdemes csomagolni!
Az élmények képekben!

Télapóval!

A csomagommal!

Lorcsi és a télapó

Ma a bölcsibe megérkezett a télapó. A gyerekek már nagyon várták és hamar összebarátkoztak vele. Lorcsi egy kicsit félénk volt, állandóan a nyakamon lógott. Mikor meglátta a télapót, nagyon meglepődött, egyből bevette a szájába a cumit, amitől kicsit megnyugodott.
Volt vagy harminc gyerek, plusz mindenkinek az anyukája, apukája és nagymamája. Persze beszorult a meleg, erre ablakot nyitottak. Ami jó ötletnek tűnt, hát majd meglátjuk hány gyereknek fog holnap folyni az orra!
A télapó egyesével hívogatta ki a gyerekeket. Mondtam Lorcsinak, hogy menjél ki egyedül!
Persze ez nem jött be, így át kellett verekednem magam a szülőkön és a gyerekeken, a szűk hely miatt!
A szaloncukor osztásra már felbátorodott a lányom és egyedül elindult a télapó felé. Persze a télapó nem vette észre azt a csöpp gyerekemet a lába alatt, úgy kellett szólni, hogy rá ne lépjen véletlenül és neki is adjon már egy szaloncukrot.
Énekeltek utána egy pár éneket amiket tanultak. Utána volt egy kis babazsúr is, de addigra már nagyon elfáradt a kis drágám és mondta hogy menjünk haza.
De azért még gyorsan beleültettem a télapó ölébe a lányomat, mert lehet hogy jövőre már nem fogja megengedni hogy lefényképezzem.

Tüdőgyuszi!

Hétfő délután: Andi néni szólt a bölcsiben, hogy Lorcsival nincs minden rendben. Azt mondta hogy teljesen le van lassulva, nem az igazi. Hazajöttünk, de már láttam hogy kezd lázasodni. Estére már 38.5 fokos láza volt. Lázcsillapító, meg miegymás. Éjszaka lázgörcse volt, meg köhögött nagyon, semmit nem aludt.

Kedd: Elvittem a dokihoz, kapott egy rakat gyógyszert, kiváltottam és elkezdtem megetetni vele. Egész nap az ágyban feküdt, annyira legyengült, hogy fel sem tudott kelni. Jelzem, egész nap nem evett egy falatot sem. Még jó, hogy legalább ivott! Éjszaka megint nem aludtunk, már Én is kezdtem kiborulni, nagyon sajnáltam és semmit nem tudtam tenni érte.

Szerda: Reggel szintén nem tudtam beleimátkozni még egy pohár tejet sem. Megint feküdt szegénykém egész nap. Délután megmértem a lázát, 39.5 fok! Rázta a hideg, fájt mindene, nem lehetett hozzányúlni. Apa azt mondta, hogy vigyük el az ügyeletre. Elvittük, és szerencsére pont a mi doktornénink volt az ügyeletes. Megvizsgálta jó alaposan és arra jutott, hogy nyilván tüdőgyulladása van!

Csütörtök: Megint elmentünk reggel a házidokihoz, megvizsgálta mégegyszer és adott egy beutalót a röntgenre. Oda is elvittük, megcsinálták neki, nem is kellett sokat várni. Olyan kis tündér volt, mindent úgy csinált, ahogy a doktornéni mondta. Aztán vissza a dokihoz az eredménnyel. Egész végig attól féltem, hogy befekteti a kórházba. De szerencsére nem! Azt mondta, hogy nem igazán tetszik neki az eredmény, tüdőgyulladás gyanús!
Holnap kijön hozzánk és megint megvizsgálja, ha nem javul, akkor nyilván kórház lesz belőle!
Teljesen kivagyok!!!!!