Óvoda

Lorcsi szeptember 1-én elindult az oviba!
Tündéri kis hercegnőm egy hiszti és sírás nélkül fogta magát, bement a csoportba és elkezdett játszani. Olyan büszke vagyok rá!
A mi jelünk a pöttyös labda lett. Ezt Ő választotta ki akkor, mikor az óvónénik kijöttek családlátogatásra.
A bölcsiről hallani sem akar, azt mondta hogy oda többet ne menjünk, a nagylányok már az oviba járnak. Ott is alszik, de délután már negyed 4-kor rohanok érte.
Evelin is most kezdte a 4. osztályt! Olyan nagy már! És ez szó szerint értendő! Teljesen ránőtt a fejemre. Hiába, nagylány lett.
Tegnap este meg szerettük volna ünnepelni apa szülinapját egy étterembe, de Evelin olyan lázas lett, hogy inkább siettünk hazafele. Majd legközelebb bepótoljuk!

A két drágaságom!





Mi hárman!

Lorcsi 3 éves lett.

Hát igen!
Eljött ez a nap is, mikor az Én pici kislányom 3 éves lett! Még csak most született és már oviba megy. Folyton azt hajtogatja, hogy Ő már nagylány és megy az oviba. Nem tudom hogy majd szeptember 1-én mit fog majd szólni, hogy nem a bölcsibe, hanem az oviba megyünk.
Két tündéri óvónénit kaptunk és ráadásul mind a kettőt ismerjük is. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy gondok nem lesznek. Sokan mennek a bölcsiből ugyan abba a csoportba, így talán könnyebb lesz nekik.

Nyaralás

Olyan sokat vártunk a nyaralásra, és ehhez képest irtó hamar eltelt!
Egy hétig voltunk Sopronban, ami nagyon szupi volt! Sokat ettünk, ittunk, kirándultunk, átugrottunk Ausztriába is a meseparkba. De hamar rá kellett jönnünk, hogy ez bizony nem a mi pénztárcánkhoz van szabva! De a gyerekekről van szó, akkor nem ismerünk lehetetlent!
Szóval képekben a nyaralás!

Képek

Kinyílt a virágom! Nálam ez elég ritkaság!
A művem! És még finom is lett!
Evi és a hóember! Sajnos már elolvadt!

Laza vagyok! Micimackó és videojáték!

Hivatalosan is szobatiszták lettünk!
Már a bölcsibe is pelus nélkül megyünk. Annyira örülök neki!
Apával most éppen játszanak, (pötyiznek) Vagyis hát apának ott kell ülni mellette, mert a kis drágám nem engedi, hogy apa hozzányúljon. Lorcsinál azt jelenti a közös játék, hogy Ő játszik, mi pedig nézzük!
Próbálnánk mi is bekapcsolódni, de hát ugyebár mi nem értünk hozzá! Hiába, csak felnőttek vagyunk.

A múlt héten délutános voltam, így apa volt a gyerekekkel. Csütörtök fele már kezdett lefáradni, közölte, hogy nem egyszerű a két gyerekkel. Mindig kitaláltak valamit, apa nem győzött rohangálni. Délelőttönként nem győztem a romokat eltakarítani, amit délutánonként műveltek! Apa próbált kreatív lenni, minden napra kitalált valamit, de a hét vége fele már elfáradt. Végre rájött, hogy nem is olyan egyszerű ez a gyereknevelés, főleg ha egyedül csinálja az ember!

Tegnap túlestünk a vérvételen!
Nem ment simán, de ezt tudtam előre. Szokás szerint várni kellett, szegény Lorcsi még nem sejtett semmit.
Azután jött a főorvos, aki nagyon kedves volt, mondta hogy bemehetünk és kerít valakit aki leveszi a vért.
Lorcsi felült az asztalra, semmi hiszti nem volt. Le is feküdt szépen, de amikor meglátta a tűt, akkor már kezdett kicsit ideges lenni. Először a kézfejéből próbáltak venni, de onnan nem sikerült. Miért is sikerült volna elsőre!!! Én kezdtem már nagyon ideges lenni, a lány üvöltött! Megkérdezték, hogy adtam e neki inni. Én mondtam hogy nem, mert úgy tudom hogy nem szabad. Hát rosszul tudtam, kellett volna. Így nem tágult ki az ere és nem jött egy csöpp vér sem. Azt mondta a doki, hogy mindegy, megpróbálja a vénájából, hátha onnan sikerül. Ekkor már nagyon ideges lettem. Szegénykémet mégegyszer megszúrták! Annyira sajnáltam, nézett rám és mondta hogy " anya, nagyon fáááááj"!
Nagy nehezen sikerült egy ampullával levenni. Alig bírtam megvigasztalni. Mikor megnyugodott, kérte a beígért matricát a dokitól. Kint a váróban már semmi baja nem volt, engem sajnos jobban megviselt!
Kérdeztem hogy mikor lehet menni az eredményért és közölték, hogy három hét múlva érdeklődjek! Csak tudnám, hogy mit ülnek addig rajta!

Rég nem voltam, teljesen el vagyok havazva!
Lorcsival az orvosokat járjuk, de eddig még nem sok mindent tudtam meg.
Az egyik doki ugyebár azt mondta, hogy mindenre allergiás. Na most bevásároltam neki azokat a dolgokat amiket éppen ehet.
De csak nem hagyott nyugodni a dolog és felkerestem egy állítólag nagy szaktekintélyű dokit is, hátha Ő tud segíteni. Direkt nem szóltunk, hogy mi már máshol is jártunk, kíváncsi voltam hogy mit mond.
Még jó hogy ültem, teljesen ledöbbentettek a hallottak! Közölte a doki, hogy nem allergiás! Legalábbis a fehérjékre biztos nem. Most ugyan ott tartok, mint az elején, hogy két orvosnál voltam és okosabb nem lettem!
Ma felkerekedtem, elmentem a házidokihoz hogy adjon egy beutalót a kórházba, és vegyenek vért Lorcsitól és végre járjunk már a végére, hogy most allergiás vagy nem.
Annyira ideges vagyok, hogy szegénykétől vért vesznek, szerintem a szívem szakad meg majd, biztos bőgni is fogok, de most már elegem van a találgatásokból.
Ja, és mióta elvittük a dokihoz, azóta tudunk kakálni is minden nap. Ennek viszont nagyon örülök, ez nekünk óriási előrelépés! Mondjuk ez sem a doki érdeme, mert én kísérleteztem ki, hogy mit is adjak neki, hogy fellazuljon a széklete.
Úgyhogy pillanatnyilag ezt a rejtélyt szeretném megoldani most már bármi áron!